KZMK 35 – jubileumi hangverseny
Tisztelt Alapító Atya, Kedves Feri, Tisztelt Igazgató Úr, Kedves Ünneplő Közönség!
Nagy megtiszteltetés, hogy köszönthetem a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát fennállásának 35. évfordulóján. Az iskola az egyik legmeghatározóbb személyiségformáló tényező mindenkinek az életében, hiszen a diákot itt érő élmények nem csak karakterét, értékrendjét, világnézetét, szellemiségét befolyásolják életre szólóan, hanem pályaválasztását, egész szakmai jövőjét és szociális kapcsolatrendszerét is meghatározzák. Ennek minden felelősségét átérezve folytatja páratlan oktató, nevelő tevékenységét a kórusiskola immár 35 éve.
Mit sem ér a megszerzett tudományos vagy művészi alkotóképesség, tudás, ha azt nem embertársaink, hazánk és honfitársaink javára használjuk, vagy nem párosul tennivágyással, szorgalommal, önfeláldozó magatartással. Ezeket az üzeneteket csak egy egészséges szellemiségű iskola képes továbbítani, a kórusiskola ebből a szempontból is a legnemesebbek közé tartozik alapítása óta, hiszen a tudományos és művészeti tárgyak magas színvonalú oktatását az általános emberi értékek tisztelete, a keresztényi életszemlélet, az egészséges nemzettudat és a krisztusi önzetlen szeretet légköre hatja át, amelyet kiemelkedő tanár egyéniségek példamutatása tesz hitelessé.
Az iskola pedagógiai módszertanát Kodály hihetetlen meglátásaira alapozza. Olyan meglátásokra, amelyek magyarázatát csak napjaink idegtudományi kutatásai tudták feltárni, s amelyeknek oktatáspolitikánkra óriási hatással kellene lennie. Ez pedig belső világunk szerepe a kreatív gondolkodó képesség kialakulásában. Belső világunk nem más, mint érzelmeink, motivációink, és a mindezeket meghatározni képes többezer éves kulturális örökségünk együttese. Akkor tudunk hatékonyan tanulni, akkor lesznek az emléknyomok tartósak és könnyen előhívhatók, ha elegendő időt és agyi kapacitást hagyunk belső világunknak arra, hogy ráüsse a maga pecsétjét a külső környezeti információcsomagokra az eltárolás során. Ez azonban mit sem ér, ha ez a belső világ szegényes és hiteltelen. A kreatív gondolkodó tevékenység kialakulása szempontjából tehát elengedhetetlen a belső világ gazdagítása, érzelemgazdagságunk, motiváltságunk, a megismerni vágyás, az erkölcsös, pozitív gondolkodás fejlesztése. Ennek kulcsa pedig a művészeti, helyesebben a művészettel nevelés. Az érzelemgazdagság fokozásához katartikus élményekre van szükség, amelyet elsősorban a zene tud biztosítani, különösen akkor, ha nem csak befogadóként, hanem az alkotó közösség aktív tagjaként rész is veszünk az értékteremtésben. Erre érzett rá zseniálisan Kodály Zoltán, amikor a kóruskultúra, a kamaraéneklés jelentőségét feltárta, és terjesztéséért egész életében küzdött. Ezek az élmények egyben az öröm- és kielégültség-érzés olyan kimeríthetetlen forrásai, amit nem lehet drogokkal, vagy bárminemű anyagi javak fogyasztásával tartósan kiváltani, pótolni. Így a kodályi kóruskultúra közegében felnövekvő gyerekeknek nem csak kreativitása, lelki gazdagsága fog az átlag fölé emelkedni, de a teljes élethez szükséges örömérzetet sem a gátlástalan fogyasztásban, a patológiás internethasználatban, vagy a tudatmódosító szerekben fogják keresni.
Sapszon Ferencnek köszönhető, hogy hitt Kodály víziójában, és 1988-ban akadályokat nem ismerve megalapította ezt az iskolát. Esélyt adott a Kodály módszernek újra a bizonyításra, hogy a zeneileg képzett, énekelni szerető, kottaolvasó fiatalok az élet minden más területén is kreatívabbak és boldogabbak, örömforrásaik egészségesek és kimeríthetetlenek lesznek. Ugyanakkor a kóruséneklésben a közösségi lét mindennapos megélése, a közös alkotó tevékenységben való örömszerzés, katarzis megerősíti a hitet az együttműködő szellem erejében, és a közösségért való önfeláldozó magatartásra tanít.
A társadalmi/kulturális evolúció esetében a szomszédos kultúrák egymást gazdagító, de önazonosságát megőrző sokszínűsége biztosítja a folyamatos versengésen keresztül a fejlődést. A kodályi örökséghez tartozik a szomszédos kultúrák szépségeinek, hagyományainak tisztelete, de közben figyelmeztet bennünket a legfontosabbra, hogy a sokszínűség fenntartásában nekünk is feladatunk van! Az Európai kultúrához nekünk is hozzá kell tennünk valamit, ami a sajátunk, ami magyar.
A magyar zene nem csak attól magyar, mert esetleg megjelennek benne népi motívumok, hanem mert történelmünk, érzelemvilágunk, hagyományaink egyedi kontextusában született művekkel szolgálja az emberiség örök értékeinek, alkotásainak világát. A Kórusiskola példája, tapasztalatai segíthetnek meggyőzni kultúrpolitikusainkat, oktatáspolitikusainkat, hogy a zenével nevelés egy kreatív, pozitív gondolkodású, testben, lélekben és nemzeti önértékelésében egészségesebb utódgeneráció létrehozásának leghatékonyabb eszköze. A Kórusiskola alumnusai, és a hasonló szellemiségű iskolákban nevelkedett diákok hozzásegítenek ahhoz, hogy a magyar zeneművészet elvégezhesse feladatát: Szólhasson hozzánk, a hazai befogadókhoz, egyedi katartikus élményekkel járuljon hozzá lelki fejlődésünkhöz, és reális nemzeti önértékelésünk fenntartásához. Ugyanakkor szolgálhassa a nemzetek feletti örök értékek világának folyamatos épülését is, többek között olyan alkotásokkal, amelyeket csak mi magyarok tehetünk hozzá ehhez a közös tudathoz.
Csak mindezek ismeretében lehetünk képesek felmérni a jelentőségét mindannak a csodának, ami ebben az iskolában éri a gyermekeket, értékelni azokat a szellemi-lelki javakat, amelyekkel egy életre gazdagabbá válnak valamennyien, akiknek megadatott, hogy a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolába járhattak.
Budapest, 2023. november 7.
Prof. Dr. Freund Tamás
