Névadónk
Kodály Zoltán (1882. Kecskemét – 1967. Budapest)
A 20. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, zenetudósa és zenepedagógusa.
„Teljes embereket akarunk nevelni.” – Kodály Zoltán: A zene és a nevelés
Galántai és nagyszombati diákévei után egy időben volt a Zeneakadémia és a budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatója. Barátjával, Bartók Bélával 1905-ben indult az addig ismeretlen magyar népzene felkutatására. Ennek az életre szóló jelentőségű utazásnak az eredménye sok ezer dallam lett, amelyeknek művészi feldolgozásából remekművek születtek. A Háry Jánosban és a Székelyfonóban a magyar népdalkincs színe-java szólal meg a színpadon. A Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum a magyar történelem századait idézi fel. A Galántai táncok és a Marosszéki táncok a magyar falvak hangszeres muzsikáját nemesíti szinfónuikus zenévé. A Fölszállott a páva énekkari és zenekari változatban hirdeti a zeneköltő szabadságszeretetét. Gyermek-, női-, férfi- és vegyeskari műveiben a népdal és a magyar költők szava szárnyal megújult erővel.
„Ne csak külsőségekben legyen magyar a mi kis világunk, hanem a lelkek mélyéig, mert csak így lesz igazán a mienk. A lelkek mélye pedíg különösképpen a zene országa.”
Tanulmány Kodályról: